Alig olvasnak! Újság? Vagy akár egy helyes kis ultibeszámoló -amilyet még nem is régen 30 000 példányban terjesztettek + a neten is 5-6 ezer kattintás? Ez a múlt. A jelen pedig (többnyire) helytelenül leírt három soros életigazság egy hatásvadász fényképpel. Nem kérdés, hogy az általános lezüllés ellenére fenn kellene maradni a fészbuk felületen is. Meszendzseren gyors a kommunikáció, hasznos.
Egyre nagyobb a dilemmám. A 90-es évek reklámújságos postaládájává vált a hírfolyamom. Az ismerőseim többségét nem ismerem, ami önmagában nem baj mert valami közös ügy kapcsán miért is ne kerülhetnénk egy felületre, miért is ne tudhatnánk egymásról? Ismerkedni, barátkozni, gondolatainkat megosztani; jó. De amikor csak mások "gondolatait" osztogatják, és saját főből csak annyi telik hozzá, hogy úgy bizony!, ez igaz, milyen igaz!, csodaszép stb. ... azt minek lehet vélni? Nem akarom megsérteni ezeket az embereket, de ha netán személyesen "beszélget" valaki mással, valami tartalmas a téma, esetleg közlendője van, olyankor mit csinál? Előveszi az okos telefonját és leolvas pár képről egy Coelho, Oravecz vagy napiszar idézetet?
Erős a kétség. Támogassam hatásvadász képpel a mondanivalóm? Vagy töröljem az ilyen idióta posztokkal szemetelőket, sunyin a véleményem ki nem mondva? Miért adhatnék esélyt, lehet egyszer majd közöl valami számomra értékeset is,.. Vagy harcoljak? Indítsak kampányt egy viszont MÉM-el? és biggyesszük a poszt alá -hagy tartsanak nagyképűnek!?
Gondolkodom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése